Jobbágy Károly: Az elhagyott repülőtér /részlet/
“Mert minden évben egy napon felbőgnek a friss motorok,
próbálkozások, monoton, fárasztó léggyakorlatok után mind repülésbe fog.
Billeg a beton kikopott kockáin, aztán nekivág:
egyre kisebb a távozó gép s törpül a lentmaradt világ.
Te kócoshajú ifjú pilóta! Te magabiztos, nótákkal teli,
robbanószavú, türelmetlen! Mi lesz belőled odafenn?
Fáradhatatlan felderítő? Soha nem látott tájakon szemed elsőként tekint széjjel?
Vagy te leszel, ki először lép a Mars forró köveire? Mi leszel?
Új gépek dübörögtetője? Új tenger boldog hírnöke? Új égbolt feltérképezője?
S onnan fentről lenézel-e az elhagyott repülőtérre,
hol jövőre egy napon megint bőgnek friss motorok,
újabb év, s pengő szárnyakon egy még fiatalabb raj kanyarog
sapkadobáló ujjongásuk rezegteti a levegőt, s leírnak még egy utolsó kört
a vén repülőtér fölött, mely csak marad lent változatlan, örökké egyazon alakban,
évről évre megkopottabban, röpíteni kész, új csapat fiatal fényes madarat!”
